Az vagyok.
És úgy szeretnék szerelmes lenni. Lehetőleg helyváltoztatás nélkül, újra és nem újba. Kitavaszodik, én menetrend szerint elkezdek vágyni az ilyesmire, aztán jön a kavarodás.
Most megpróbálom kihúzni kavarodás nélkül, bezárkózva, esélyt sem adva... Csak ne szenvednék a magánytól ennyire.
Haza akarok menni. Be egy takaró alá, és bőgni, és csak úgy lenni a megállt időben. Nem akarok egyedül lenni, utálom, utálom, utálom!!!
Bárcsak... tudnám a megoldást, bárcsak lenne erőm-ügyességem-amicsakkell hogy mozdítsak ezen az egész helyzeten, bárcsak ne kellene bezárkóznom, bárcsak ne lennék ön és közveszélyes a magánytól.
Kicsi és magányos
2008.04.16. 20:43 | Aph | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://talanmost.blog.hu/api/trackback/id/tr38428930
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.